Az Eskrima a Fülöp-szigetek különbözo
harcmuvészeteinek összefoglaló neve. Különbözo
fegyveres és fegyver nélküli technikákat alkalmaz.
Az Eskrima neve a spanyol vívás, azaz „Esgrima”
szóból ered, ami egyben azt is jelzi, hogy a Fülöp-szigetek
több mint 400 éven át spanyol megszállás
alatt volt. Alakulását az indiai, indonéz, maláj,
kínai és spanyol harcmuvészetek is befolyásolták,
az évszázadok során azonban az Eskrima önálló
arculattal rendelkezo harcmuvészetté vált. Az edzés
lényege az Eskrimánál, hogy megtanuljunk helytállni
fegyveres vagy fegyver nélküli küzdelemben. A különbözo
fegyverekkel, ill. a puszta kézzel történo gyakorláson
kívül az edzés részét képezi az
is, hogy megtanuljuk hatékony fegyverként használni
a legkülönbözobb hétköznapi tárgyakat
is.
Mivel a fegyveres küzdelem a valóságban gyorsan
átalakulhat fegyvertelen küzdelemmé és fordítva,
ezért az Eskrimánál a fegyveres, ill. fegyvertelen
edzéseket nem szoktuk külön választani.
Egykoron a hagyományos európai harmuvészeteknél,
akárcsak az Eskrimánál, a támadást fegyverrel,
vagy anélkül, ill. annak elhárítását
és a hatékony ellentámadást, egységként
kezelték. Az a tény, hogy azokat a küzdési módszereket,
amelyekbol kialakult a boksz, eloször az európai vívó
iskolákban oktatták, mutatja, hogy az európai harcmuvészeteknél
is egységként oktatták a fegyveres és fegyver
nélküli küzdelmet.
Kipróbált technikák és
a kuzdelem alapelvei
Több évszázad során a különbözo
harci összetuzésekben és párharcokban csak a leghatékonyabb
technikák és stratégiák maradhattak talpon.
A gyakorlati tapasztalatok alapján az Eskrimánál alkalmazott
technikákat és koncepciókat folyamatosan javították.
Akárcsak Európában a múlt évszázadok
során a karddal, torrel, szablyával vívott párbajok
esetében, pár évtizeddel ezelottiig a Fülöp
Szigeteken is véres párviadalokat vívtak egymással
a rivalizáló Eskrimaiskolák képviseloi. Ezeket
az un. kihívásos küzdelmeket hagyományosan védofelszerelés
és korlátozó szabályok nélkül folytatták
le. A legtöbb esetben a harcosok egy 60-70 cm hosszú rattan-
vagy kemény fából készült botot használtak.
A harc végét az egyik fél feladása, vagy harcképtelensége
jelentette.
Egészen a hatvanas évekig tartotta magát
az Eskrima mint tiszta harcmuvészet. Íratlan törvény
volt, hogy bárki, aki Eskrimát kezd oktatni, számíthat
arra, hogy mások kihívják egy küzdelemre.
